Home

A híres-nemes Don Quijote de la Mancha állapotját és életmódját tárgyalja

La Mancha egyik falujában – a nevét említeni sem akarom – élt nemrég egy nemesember, olyasféle, akinél a fogason dárda, régi pajzs függ, van egy girhes paripája meg egy nyughatatlan agara. Az inkább marha-, mint juhhúsból készült olla, esténként hússzelet, szombaton szalonnás tojáslepény, pénteken lencse, vasárnap ráadásul valami vadgalambsült felemésztette már jövedelmének háromnegyedét.

A többi ráment a finom posztóból készült köpenyre, az ünneplő bársonynadrágra, a bársonypapucsokra s a legfinomabb minőségű gyapjúszövetre, melyet még hétköznap is viselt. Házánál gazdasszonyt tartott, ki már túl volt a negyvenen, meg alig húszéves unokahúgát, s a házi és mezei munkára egy sihedert; az ő tiszte volt a paripa megnyergelése, de kaszálnia is kellett. Hidalgónk életkora közel járt az ötvenhez, testalkata izmos, termete szikár, arca csontos volt, ő maga rendesen igen korán kelt, s a vadászatot különösen kedvelte.